Ciabatta

A hétvégén kétszer vágtam bele a ciabatta-készítésbe. Az első adag tésztát tegnap éjjel kevertem be, azonban amikor hajnali ötkor kimentem a macska zajongására kikászálódtam a konyhába, ránéztem a tésztára és fájdalmasan tudatosult bennem, hogy ez a tészta ugyanakkora (méretre), mint amikor összekavartam. Nem tudom, hogy a liszttel. vagy az élesztővel volt-e a baj, de azzal a lendülettel, ahogy kivonultam a konyhába gyorsan bekevertem még egy adag tésztát. Ez már szépen megnőtt a duplájára, amikor délelőtt 10kor végleg felkeltem. Hagytam még kelni egy jó négy órát (délután 2-ig), aztán megkezdtem a munkálatokat vele.

Hozzávalók:
A híg kovászhoz:
320 g BL80-as liszt, 3,5 dl víz, 1/4 tk. szárított élesztő
további hozzávalók: 380 g BL80-as liszt, 1,75 tk. só, 1,5 tk. szárított élesztő, 10 ek víz (liszttől függően - én lehet, hogy 15-20 kanálnyi vizet is beleraktam)

Elkészítés: Előszőr elkészítem a kovászt. A hozzávalókat jól összekeverem (kanállal), majd letakarva kelesztem egy éjszakát (10-12 órát). Másnap összekeverjük a többi hozzávalóval és megdagasztjuk a tésztát. (én géppel csináltam). Ne lisztezzük túl, ennek a tésztának vizesnek kell lennie. Igaz, hogy így nagyon nehéz vele bánni, de csak így lesz az igazi. A tésztát a lisztezett pultra kaparom, majd hagyom pihenni egy fél órát. Téglalap alakúra nyújtom, majd háromrétbe hajtom. Nagyon picit meglisztezem a tetejét és hagyom fél órát ismét pihenni. Ezután elvégzem ugyanígy a tésztahajtogatást és hagyom 1 órát pihenni (nekem nagyon nagyra megnőtt!). A tésztát három részre osztom, téglalapot formázok belőlük, szintén elvégzem a hajtogatást és még pihentettem 1 órát. Ezután tetszőleges méretű darabokba vágom (nekem összesen 6 db lett) és 250°-ra előmelegített, gőzös sütőbe rakom őket, ahol kb. 30 perc alatt készre sütöm őket.

Kettévágom a papucskákat és megtöltöm mindenféle földi jóval: pármai sonkával, rucolával (híján rucolapesztóval), mozzarellával, újhagymával, paradicsommal vagy akármilyen finomságos belevalóval. Kész is a hamisítatlan olasz szendvics, amitől Olaszországban összefut az ember nyála, és nem nyugszik addig, amíg be nem nyom egy ilyet (teljesen mindegy, hogy egy külvárosi sikátorban, vagy benzinkúton.. :).


A tökéletes ciabattá-ig még sütögetnem kell egy párszor, de kezdetnek ez is nagyon jó volt. (Lehet azért mert néhol csaltam a kelesztési idővel, valószínű, hogy a kovász kelesztésénél ki kellett volna várni azt a 12 órát, de majd legközelebb mindenképp... :) úgy, ahogy követtem a receptet, de nem sütöttem fél órát, mert a teteje már nagyon elkezdett barnulni, és az alja még fehér maradt :( nem nyers, csak fehér... )
Nem hiába hosszadalmas a folyamat, de úgy néz ki, csak így lehet az igazi!