A csodás Campania - 2. rész

A harmadik napon úgy döntöttük, hogy nem lógatjuk a lábunkat, elmegyünk Ravelloba. Dani rábeszélt, hogy induljunk el a túraútvonalon (a turistainfónál tök jó térképeket lehet kapni!) gyalog. Belementem, mert hát tényleg nincs olyan messze... viszont azzal én is tisztában voltam, hogy végig emelkedőnek kell majd mennünk. Hát kegyetlen volt! Szó szerint. A lépcsők számát úgy 5000-re saccoltuk (oda-vissza). Reggel kilenc körül indultunk és fél egyre érkeztünk meg. Azért a szenvedés ellenére baromi büszke voltam magunkra, hogy mi gyalog érkeztünk ide (az infónál mondták, hogy a lefele utat szokták csak javasolni gyalog, a felfelét semmiképp... ), nem busszal/autóval, mint általában a turisták. Minden esetre csodálatos "séta" volt, gyönyörű helyeken haladtunk át. Fotóztam is rengeteget.







Ravello egy igazi ékszerdoboz fenn a hegyekben, bájos kis utcákkal és épületekkel, viszont sajnos dugig (!) volt turistákkal. A zenei fesztiválról pont lecsúsztunk, 27-én ért véget. Ravelloban a következő látnivalókat tudom ajánlani: a Villa Rufolot és a Villa Cimbrone-t. Mi nem mentünk be egyikbe sem, mondván úgyis járunk még erre... :)











Hazafele egy óra alatt hazaértünk, hiszen lefele kellett lépcsőzni. Baromi éhesek voltunk, és amikor leértünk Atrani főterére, akkor szembesültünk a következő szomorúsággal a Ristorante Mistral-ban kedden van a szünnap. :)

Sebaj, beültünk a szomszédos bárba és ettünk egy pizzát, illetve spagettit.





Szerda reggel átdöcögtünk Amalfiba, úgy gondoltuk, hogy elhajózunk Caprira. Igen ám, de ez szeptember végén nem megy ám csak úgy. A menetrend szerinti járatok (METROMARE) csak szeptember közepéig közlekednek, így naponta már csak egy-egy hajót indítanak Caprira, reggel kilenckor. Ezt buktuk. Felajánlottak egy másik lehetőséget, amivel éltünk is. 12 fős hajó, amely végigvisz az Amalfi-parton, majd Capri körül, végül kiköt a Marina Grande-ban. Viszont erre a napra már ez is betelt. Így csúszott a szigettúra csütörtökre..., de ha már így nekiindultunk a mai napnak, akkor kitaláltuk, hogy menjünk Furorebe. És mi mekkora agyak vagyunk... ne várjunk már buszra, menjünk gyalog :D Furore úgy 9-10 km-re fekszik Atranitól, de olyan közelinek tűnt. Ja... megint gyalogoltunk minimum három órát. Minden kanyar után vártuk a fjordot, de nagyon nehezen akart megjelenni. A látványért viszont ismét megérte a lábnyúzás. A Furoreben található fjord az egyetlen Dél-Európában. A víz a viadukt alatt 25-26 méter mély (ez a parttól kb. 10 m). Itt szokták megrendezni minden év júliusában a műugró versenyt is, ahol amatőrök és profik egyaránt részt vehetnek. Este Atraniba visszatérve vacsoráztunk egy jót a megszokott helyen, méghozzá a következőket:

Reni:

Citromos polipsaláta

Friss tészta tenger gyümölcseivel és paradicsommal (mennyei volt!)

Delizia al limone (ehhez van receptem, egyszer elkészítem)

Dani:

Tonhalkrokett

Tenger gyümölcsei grilltál (kardhal, tintahal, tigrisrák)

Delizia al limone

Csütörtök délelőtt 10-kor indult a hajónk Caprira. Kényelmesen felkeltünk, reggeliztünk, majd ismét átsétáltunk Amalfiba. A hegyek felől a felhők kicsit fenyegetőnek tűntek, szomorkodtam is miatta. A hajóút élvezetes volt a következő útvonalon haladt: Amalfi-Atrani-Minori-Maiori-Minori-Atrani-Amalfi-Conca dei Marini-Furore-Praiano-Positano-Li Galli szigetek- Capri. Úszkáltunk a tenger közepén a csodálatosan tiszta, türkiz vízben.









Mire Caprira értünk sajnos eléggé komor lett a felhőzet. Olyan párás volt a levegő, hogy konkrétan a tengert nem lehetett látni a város főteréről. Csodálatosan szép sziget, de (kövezzetek meg) nekem az Amalfi-part szépsége után nem tűnt olyan hatalmas nagy durranásnak. Luxusüzletek sora, ami engem igazából nem vonz, turisták hada. Visszafele már kimondottan hűvös volt az idő (nem vittem magammal pulcsit), majd megfagytam a hajó fedélzetén. Este el kezdett esni az eső, de ennek ellenére a vacsorát nem hagytuk ki :) Antipasti tálat ettünk, helyi sajtokból és szalámikból, majd Dani capuntit tenger gyümölcseivel én spagettit tigrisrákkal és rucolával. Desszertként mindketten egyet-egyet megkóstoltunk a ház süteményeiből (amelyeket a pincér fiú anyukája sütött).