A csodálatos lekvár ragyogása - Fűszeres-vörösboros szilvalekvár

Idén rendesen belelendültem a lekvárkészítésbe, noha olyan nagy mennyiségeket egyszer sem készítettem. Amiből több üvegnyi lett, az a vaníliás eper-rebarbara lekvár, aminek már hűlt helye.... sőt már helye sincs, mert elfoglalta más lekvár az üvegét. Aztán a brutál finom csokis-meggylekvár, amiből már csak egy icurka-picurka üvegnyi van.... és ez.... amiből még van három, az eredetileg eltett 4-ből. Volt még az előbb felsoroltakon kívül itt szerecsendiós áfonya, vaníliás ribizli, maracujás málna. Tavaly fügelekvár is rotyogott, amit idén kihagytam.
Elképzelhető, hogy ez idén az utolsó lekvárbefőzésem, de a jövő nyárra nézve a fantáziám szárnyal, és néhány idei, klasszikussá vált lekvár mellett biztos, hogy terítékre kerülnek majd új ízkombinációk.

Ez a lekvár igazán különleges. Érződik rajta a finom olasz édes vörösbor aromája (köszi Dávid és Niki!), a kardamom, a fahéj és a vanília is. Egyik sem nyomja el a másikat, legfőképp nem nyomják el a szilvát, hanem csodásan kiegészítik egymást. Aki szilvához jut és van affinitása ahhoz, hogy befőzzön, akkor érdemes kipróbálni! Fekete kardamomot használtam (ami tudom, hogy nem pont az édességek fűszere, mert az a zöld), de óvatosan bántam vele, így nem lett belőle gáz.

Hozzávalók:
1,5 kg szilva (ez mag nélküli súly), 4-5 szem fekete kardamom mag, 2 kisebb darab fahéjrúd, 1 dl édes vörösbor, 1 rúd vanília, 40 dkg cukor, étkezési szalicil

Elkészítés:
A szilvát kimagozom, majd egy nagy fazékba teszem, ráöntöm a cukrot, a bort, beledobom a fahéjrudakat, a vaníliarudat felhasítom, kikaparom a magjait és a kikapart rúddal együtt szintén a szilvához dobom. A kardamom magokat mozsárban összetöröm és ezt is hozzáadom. Lassú tűzön kb. 3 órát főzöm, majd leturmixolom és kiforralt üvegekbe töltöm. A tetejükre egy-egy késhegynyi szalicilt teszek, majd dunsztban hagyom kihűlni őket.