Vanílialikőr és vaníliaesszencia

Már egy jó hónapja érleltem a vaníliarudakat a vodkában. Egy részéből vaníliaesszencia lett a másik részéből viszont likőrt készítettem a limoncellom (fűszeres, krém, mandarino) mintájára. A felhasított vaníliarudakat áztattam a vodkában, majd szirupot főztem hozzá és összekevertem. Igazán intenzív vaníliás íze lett.

Magyarországon sajnos nem olcsó  mulatság ennyi vaníliarudat beáldozni, viszont az ebay jó piaci felület ahhoz, hogy licittel hihetetlen olcsón (kábé annyiért, amennyiért itthon 2-3 szál vaníliát kapunk) jussunk 20-30-40-50, vagy akár ennél több szál vaníliához is. Mi már harmadszorra rendeltünk innen és nem csalódtam a minőségben és a gyorsaságban sem. Vastag, húsos, magas nedvességtartalmú vaníliahüvelyeket kaptam minden egyes alkalommal.

Hozzávalók:

• 1 l vodka / tiszta szesz
• 10-15 szál felhasított vaníliarúd (minél több, annál jobb)

Hozzávalók a sziruphoz:

• 8 dl víz
• 30 dkg cukor (legjobb, ha ez is vaníliás - én ezt úgy csinálom, hogy a kristálycukros dobozomba benyomok néhány már kikapart vaníliarudat)

Elkészítés:

• A vaníliarudakat hasítsuk félbe, majd tegyük őket egy üvegbe. Öntsük rá a vodkát, fedjük le és hagyjuk állni legalább 2 hétig (ha ennél többet áll, az csak jót tehet neki).
  Én ebből a mennyiségből 2 dl-t meghagytam vaníliaesszenciának. Ezt a 2 dl-t pici üvegcsékbe töltöttem, beleraktam egy-egy darabka vaníliarudat és lezártam. A maradék 8 dl vaníliás vodkához késztettem a szirupot.

• Öntsük össze a vizet és a cukrot, majd forraljuk fel és ezután hűtsük le. Egy nagy tálba öntsük bele a vaníliás vodkát, a szirupot és alaposan keverjük össze az egészet. Töltsük üvegekbe, majd tároljuk hűvös helyen. A likőrös üvegbe is rakhatunk még néhány darab vanílliarudat.

Tényleg, itt a blogon még nem is mutattam meg nektek az idei adventi koszorúnkat. Az élet napos oldala facebook profiljára már feltöltöttem, de akkor itt is megosztom veletek. Én csináltam, megszenvedtem, mire mindent ráragasztottam, ugyanis nekem nincs ragasztópisztolyom, ami nagyban megkönnyítette volna a dolgom.

A cica meg olyan boldog, hogy itthon vagyok vele, szerintem azt hiszi, hogy ez már örökre így marad... :) Ő biztos örülne neki, ha főállásban foglalkozhatnék fotózással, mert akkor itthonról dolgoznék :)