Tökfőzelék borsós cukkinilepénykékkel

Most már nagyon a VKF! összefoglalónak kellene következnie, de egyelőre még nem tudtam összeszedni magam egy ilyen nagy volumenű bejegyzés megírásához. Szerencsére rengeteget fotózok mostanában, így nagyon sok dolgom van, szegény kis gyermekem, "Az élet napos oldala" pedig picit hanyagolva van. A héten még főzni sem főztem... :)

Ez a tökfőzelék is már jó régen készült, nekem nagyon ízlett. Elsőre Daninak is, aki miután megevett vagy dupla adagot, rájött, hogy ő mégsem szereti ezt...  Pedig jó kapros volt és hát ő imádja a kaprot.

A napokban rám jött ismét valami lelkis állapot, amit nem tudok hova tenni, mert azzal foglalkozom, amit szeretek, rengeteg munkám van és pontosan ez az, amire vágytam. Talán begolyóztam kicsit a rengeteg számítógép előtt éjszakázástól.. :))
A felkéréseim ellenére vannak olyan napjaim, amikor úgy érzem, hogy nem ér semmit a munkám, nem vagyok elég jó (mondjuk az már rég rossz lenne, ha nagyon jónak érezném magam)... Nem megy az írás, mert annak ellenére, hogy rengeteg ételfotó tobzódik és várakozik a háttértárolón, egyszerűen nem kerülnek fel ide, mert pihenés gyanánt a blogírás helyett inkább eldőlök, ölembe veszem a macskát és zenét hallgatok. Na, de nem siránkozom, mert nem helyénvaló. Megbecsülnöm azt, hogy azzal foglalkozhatok, amit az életemnek, hivatásomnak tekintek. A fotózással... Ritka ajándék az ilyen lehetőség. Nem gondoltam volna, hogy azzal a fordulattal, hogy január közepén otthagytam a munkahelyemet ekkora változás történik az életemben. Hogy sorban állnak egyes szombatjaimra az esküvőjüket szervező párok, hogy gyerkőcöket, ételeket fotózok és még sorolhatnám...

Na de akkor most a "lélekdoktor" rovatról libbenjünk át a "konyhatündér" oldalakra és nézzük azt a tökfőzeléket. Régen ki nem állhattam, még az illatát sem bírtam. Egyszer aztán éreztem valami késztetést anyánál, hogy megkóstoljam... aztán bevágtam egy egész tányérral. Azóta erre vágytam, hogy itthon is elkészítsem. Én persze kicsit másként, mint ő. Anya tejföllel sűríti én tejszínnel és kevés étkezési keményítővel tettem ezt. Anya rak bele pirospaprikát én ezt kispóroltam belőle, viszont beleszórtam egy-két marék cukorborsót (csak úgy). Hogy ne csak a főzeléket kelljen önmagában enni, cukkinifasírtokat sütöttem mellé.

Igazi nyári fogás és bizony ha nem liszttel sűríti az ember, akkor még könnyű is.

Hozzávalók 2-3 főre:

• 50 dkg gyalult tök
• 2 dl zsíros tejszín
• 1 ek. étkezési keményítő
• 1 csokor friss kapor
• 1 fej lilahagyma (vagy vörös)
• olívaolaj
• só
• bors

Elkészítés:

• A hagymát vágjuk finomra, majd dinszteljük meg kevés olívaolajon.
• Dobjuk rá a tököt, (én vizet nem adtam hozzá, mert elég levet eresztett a tök maga) fűszerezzük a kaporral, sóval és borssal, majd lefedve pároljuk meg a tököt. 
• Öntsük hozzá a tejszínt (hőkiegyenlítéssel! - a tejszínhez keverjünk a tök forró főzőlevéből és úgy öntsük a főzelékhez) és a kevés vízzel elkevert étkezési keményítőt. Sűrítsük be, majd tálaljuk.

Ha valaki savanykásabban szereti, akkor a tejszín helyett tejfölt használjon. Én dobtam bele némi zöldborsót is a tökkel együtt a főzelékbe, de ez abszolút ízlés kérdése.

Hozzávalók a cukkinilepénykékhez:

• 2 közepes cukkini
• 1 kis fej lilahagyma
• 2-3 marék zöldborsó
• zsemlemorzsa
• 1 tojás (ha nagyon pici tojásunk van, akkor mehet bele 2 is)
• só
• bors
• kapor 

Elkészítés:

• A cukkinit reszeljük le a nagyobb lyukú reszelőn, majd adjuk hozzá a villával felvert tojást, a finomra vágott hagymát, 1-2 marék zsemlemorzsát és a fűszereket. 
• Enyhén olajozzunk ki egy serpenyőt, majd kanalazzunk bele evőkanálnyi adagokat a masszából. Kicsit lapítsuk ki, majd süssük mindkét oldalát aranybarnára.

Bár lehet a facebook-on már mindenki látta, azért mutatok néhány kedvenc fotót az utóbbi esküvőimről :)

 

További fotók itt.