Tavaszolás Madridban

Március idusán volt szerencsénk egy ismerősünkhöz Madridba utazni és ott 10 (na jó, ha az utazást levonjuk, akkor inkább 8, vagy 8 és fél) napot eltölteni. Kikapcsolódásra vágytam, mert előttem áll egy nagyon-nagyon húzósnak, de annál izgalmasabbnak ígérkező tavaszi-nyári-őszi szezon, így szinte kizárt, hogy bárhova is eljussunk ebben az időszakban kettesben, Danival. Így kihasználtuk ezt az alkalmat és elutaztunk. Először egy bejegyzéssel le akartam zavarni ezt a témát, de rájöttem, hogy nem fog menni, hiszen rengeteg fotóm, tapasztalatom van, így két részre osztom az egészet. Az első, amolyan „turistás” útibeszámoló, a második bejegyzés pedig kimondottan a gasztronómia témára lesz kihegyezve. Nagyon sok mindent megfigyeltem – ételek terén -, szívtam magamba az információk tömegét és a második bejegyzésbe legalább ötféle tapa-t is szeretnék majd készíteni.

Na de akkor most rugaszkodjunk el a gasztronómiától – bár ez egy gasztroblog – és ugorjunk neki az útibeszámolónak.

Madridba, ha minden igaz, akkor repülővel érkezünk Magyarországról, mert busszal, autóval, gyalogszerrel elég hosszú időt kellene rászánni az utazásra, hiszen 3 óra repülő üzemmódban is. Mostanság a Barajas T1-es terminálra szállnak le a gépek, hiszen a Malév megszüntével, már csak a fapadosok reptetnek közvetlenül Budapestről és ezek erre a terminálra érkeznek. A tömegközlekedés nagyon-nagyon jó (talán az egyik legjobb a világon!), így a 8-as metróval könnyűszerrel bejuthatunk a városba, illetve átszállhatunk, ha úgy kívánja az útvonal. A jegyek nagyon olcsók kb. 2 euróból bent is vagyunk a városban. Ha persze a városközponttól távolabb van a szállásunk (B1, B2, B3), akkor kombinált jegyet kell vennünk. Nekünk ez játszott, mert nem Madridban, hanem Alcobendasban laktunk, de a madridi metró idáig is kijött, sőt még távolabb is. Egy kombinált 10-alkalmas gyűjtő 15 €, tehát pontosan 1,5 €-ra jön ki egy jegy, amivel annyi metróra szállunk át egy utazás alatt, amennyi csak szükséges, nincs időbeni limit, hiszen egy óriási városról van szó, hatalmas területről, előfordul, hogy akár másfél órán át is metrón ül az ember.

Bővebb információk a jegyekről, tarifákról itt.

Metrotérkép pedig itt. 

Madrid látványosságai leginkább egy kupacban találhatók meg a város központjában, így a legcélszerűbb gyalogosan bejárni azt. Ha távolabbi célpontot szemeltünk ki magunknak, akkor meg tényleg ott a jó öreg metró (amit még nem említettem erről: gyönyörű, tiszta állomások, szerelvények,  intelligens utazóközönség).

Az elég szubjektív, hogy ki mit szeretne megnézni Spanyolország fővárosában. Mi elsőre kizártuk a templomlátogatást és a múzeumokat. (Tudom-tudom, ott a Prado, ami kötelező program, na de ki mondja, hogy kötelező? Szeretem a kultúrát, a szépművészetet, de most nem volt kedvem hozzá, inkább nézelődni, sétálni, enni, feltöltődni szerettem volna és a múzeumlátogatás nekem most ebbe a körbe nem fért bele. Magamra, magunkra erőltettük volna, úgyhogy kiesett a körből.) Volt viszont, kirándulás, piacozás, tapasozás, bikaviadalozás stb. Nem unatkoztunk. Apropó! Akartam is írni, hogy aki passzív pihenésre vágyik (ahogy eredetileg én is), az semmiképp ne Madridot válassza pihenésének helyszínéül, mert itt nem fog. Az egész város egy zsongó méhkas, sodor magával. Ez egy metropolisz, ahol az ottani lakosok büszkék madridi mivoltukra és meg is élik az életet. Másképp élik meg, mint pl. a dél-olaszok, mert nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy miért, de nagyon-nagyon érezhető az, amikor az ember spanyolok, vagy olaszok között van. Persze nem olyan közhelyesen egyszerű dolgok miatt, mint a nyelv.. ha a fülemet befognám, akkor is tudni lehetne, hogy hol vagyok.

Na és akkor jöjjön az, amit – szerintem – nem érdemes kihagyni:

1. Mercado de San Miguel
   
   Egy viszonylag új épület, amely helyet ad a belváros szívében a piacnak. Na de itt ne klasszikus értelemben vett piacra gondoljuk, mert ide nem alapanyagokat megy megvásárolni az ember, hogy azokat otthon elkészítse, hanem ide éppen azért, megyünk, hogy együnk. Népszerű turisták és helyiek körében egyaránt. Kóstolhatunk mindenféle tengeri herkentyűt, chorizot, sonkát, frissen szült iberico, vagy burgonya chipset, fagylaltot, szinte bármit... Ne hagyjuk ki! (majd visszatérek rá bővebben a gasztrós bejegyzésben)

2. El Rastro
   
   Bár én úgy tapasztaltam, hogy a minőségi régiségeket áruló standokat felzabálta a bóvli, tucatot kínáló árusok hada, szerencsére azért kellemes csalódás lett a végére... érdemes a mellékutcákban a kincseket keresni és nem a fő csapáson. A nézelődés közben ugorjunk be egy tapas bárba és fogyasszuk el az utcán a polipos, bébiangolnás, vagy csak szimplán iberico sonkás kenyérszeletünket. (a kincsek közti bámészkodásban el is felejtettem fotózni, de nem is bánom, legalább picit elszakadtam a géptől...)

3. El Parque del Retiro
   
   A város egyik legnagyobb parkja, csodálatos épületekkel, barátságos mókusokkal. Tudtátok, hogy Madridban az egy főre eső zöldterület 10 m²? Nálunk mennyi lehet körülbelül? Érdemes bevásárolni akár a piacon, akár a boltban és pikniket szervezni, hiszen a madridiak is ezt csinálják. Fogják a kis batyut, aztán kimennek valamelyik parkba, kártyázni, eszegetni, egy nagyot sétálni.

4. Sol
   
   Madrid belvárosának egyik lüktető ere. Tobzódnak a turisták, helyiek és a zsebesek.  Rengeteg üzlet a divatvilág minden jelentős képviselőjétől. Engem minden esetre nem ezek, hanem az épületek stílusa fogott meg. Akár mindegyiket lefotózhattam volna egyenként.  Itt található Madrid egyik jelképe is, az eperfára mászó medve szobra.

5. El Palacio Real, Jardínes de Sabatini, Plaza de España
   
   Igazán szép környék, jó kis fotókat lehet készíteni és mi szerettük az embereket csak úgy nézni, vagy "vadászni" a papagájokra, hogy le tudjam őket fotózni.

6. Mercado de San Antón
   
   A Chueca negyedben található (ez köztudottan a melegek és a művészek negyede). Nekem majdnem csak jobban tetszett, mint a San Miguel, mert itt már alapanyagokat is tudott vásárolni az ember. (bővebb információs a gasztrós bejegyzésben)

7. Toledo
   
   Madridból odavissza 10€-ért válthatunk jegyet Toledóba. A buszok a Plaza Eliptica-ról indulnak, ahova metróval könnyedén eljuthatunk. Toledo Castilla-La Mancha autonóm közösség székhelye és egészen 1563-ig Spanyolország fővárosa volt. A Tajo partján fekszik és a folyó kanyarulatában található dombra épült. Ma már persze sokkal kiterjedtebb, de a látványosságok leginkább az óvároson belül találhatók. Mit érdemes itt vásárolni? Kézműves marcipánt, édességeket, késeket (a toledoi acél világhírű!), vagy Don Quijote-s figurákat, porfogókat.

8. Segovia
   
   A város Castilla y León tartomány fővárosa, az Eresma és a Clamores folyók kereszteződésénél fekszik. Az óváros gyönyörű, fotózni szeretők számára igazi csemege. Az egyik legfőbb látványosság a római kori vízvezeték, az Acueducto. Itt kapásból belefutottunk egy esküvőbe – nem tudom elkerülni őket, de nem is akarom -, ahol nagy durrogtatások közepette épp vonult ki a pár a templomból, amikor lejtettek egy laza kis flamencót. Hát persze, hogy lekattintottam, persze csak a távolból.... Érdemes sétálgatni az óváros kis utcáin, sikátorain, megcsodálni a házak falának mintázatát, a kapukat, a kilátást. Nézzük meg az Alcazárt is (mi csak kívülről tettük meg ezt). Az útiköltség oda-vissza 12 € busszal, a Principe Pío-ról. 

A turista-rész Reni szemszögből ennyi lett volna, bárkinek bármi kérdése van, írjon nyugodtan, előbb-utóbb választ is fog kapni. J 

Hamarosan jön Madrid gyomra is!