Churros

  

Sokat gondolkoztam azon, hogyha egyszer végre megint a gasztroblog közelébe kerülök, akkor mi is legyen a következő bejegyzés. Nem gondoltam, hogy eljön annak az ideje, hogy a májusi novemberben forró csokihoz van kedvem és amolyan lélekmelengető ételekre vágyom (Na jó, azért a friss gyümölcsöket/zöldségeket sem vetem meg, sőt én már főztem is be idén eperlekvárt. 23 üveggel.)

Mondjuk a churros egy olyan étel, amit a spanyol nyaralások alkalmával bármelyik reggel lenyomnék. Sajnos imádom és még szörnyűbb, hogy mindketten imádjuk, így ha a magam kedvéért nem is állnék neki (de lehet úgy is), akkor Dani kedvéért már biztos. És ha churros, akkor nyilván nem csak egy adagot fogok sütni, hanem akkor már nekem is legyen jó.

Mellesleg én ezt tönkölyliszt és teljes kiőrlésű zabliszt keverékéből készítettem, úgyhogy még álltathatom is magam azzal, hogy á, ez nem is olyan egészségtelen. Pedig... :)

Amúgy ez egy pofonegyszerű édesség, villámgyorsan elkészül. Korábban égetett tésztás változatokat próbáltam, de ez is annyira jó állagúra és ropogósra sült, hogy az valami csoda.

Hozzávalók 2 főre:

250 g liszt (én fele-fele arányban használtam tönkölyfehérlisztet és tk. zablisztet)

csipet só

2 ek. olívaolaj

400 ml forró víz

+ olaj a sütéshez

A forró csokihoz:

150 g csokoládé (kinek-kinek ízlése szerint, ét, vagy tej)

200 ml habtejszín

édesítésre - ha kell - méz, cukor, juharszirup stb. (amit szívesen használsz!)

Elkészítés:

A lisztet keverjük el a sóval, olívaolajjal, majd adjuk hozzá a forró vizet és egy fakanál segítségével dolgozzuk össze. Tegyük a tésztát habzsákba és forró olajba nyomjunk belőle fánkokat. (csillagcsövet használjunk!) Süssük aranybarnára és konyhai papírtörlőn jól szárítsuk le róla az olajat.

A forrócsokihoz melegítsük fel a tejszínt, majd öntsük a csokoládéra (az édesítővel együtt) és keverjük egyneművé.

Ha az ízlésünk úgy tartja beleforgathatjuk a kisült churrokat fahéjas cukorba, de mártogathatjuk simán a forró csokoládéba.