Epres, rebarbarás crumble mogyoróval és zabpehellyel

Az utóbbi időben aktívan azt játszom, hogy feltöltöm az ételfotóimat a fb oldalamra (még csak nem is a blogéra, hanem a sajátomra, vagy még "rosszabb" a fotós oldalra) és ha kérdezik a receptet, gyorsan bekörmölöm oda. Ha odáig eljutok, hogy van fotóm, van begépelt receptem, akkor ezt a felületet miért hanyagolom ennyire? Pedig szívemen a kezem, tényleg szeretem ezt a blogot, sokat jelent nekem, a kezdete mindennek és nagyon nem szeretném mostohagyerekként kezelni. Kismillió ételfotót gyártottam az utóbbi időben, viszonylag aktív konyhai életet élek, de lusta vagyok már előrántani a blogot és még ezzel is foglalkozni. Nem teher, mert nem az, csak a napi "to-do list"-emen nagyon sokszor az utolsó helyre csúszik... a prioritás miatt. Fontosabb, hogy befejezzem egy sorozat retusálását, mint hogy feltöltsek ide egy receptet. Ez a helyzet a hőn szeretett magazinjaimmal, szakácskönyveimmel. Idebiggyesztem magam mellé az asztalra, hogy bármikor neki tudjak állni nézegetni, de nem... mindig van fontosabb. Pedig olyan hívogató a szép sárga fotelünk... semmi másra nem vár, minthogy beleüljek a könyveimmel és a magazinjaimmal és kényelmesen elmerengjek felettük. Helyettem és a könyvek helyett többnyire kapnak egy undokul aranyos vörös pamacsot a macskám személyében.

A crumble nagy kedvenc, örök visszatérő. Kevés munka, változatos, gyorsan összedobható.

Voltunk hónap elején a SVÉT-en (Palkonyán), ahol kóstoltam egy kamillás desszertet, illetve tavaly az egyik esküvőmön a Laci!Konyhában tartott vacsorán is volt szerencsém egy epres-kamillás pohárkrémhez (uh... szerintem annál jobbat nem sokat ettem eddigi pályafutásom alatt) és az Australian Gourmet Traveller oldalon is belefutottam egy kamillás receptbe, így már éreztem magamon a nyomást, hogy én is belefogjak. A crumble-höz jól mennek a fagyik, a sodók így lett végül egy házi kamillafagylalt a kísérője.

A "töltelékhez": 

750 g eper és rebarbara vegyesen (én nem párolom elő a rebarbarát, tök jó állagú lesz kb. 25-30 perc alatt a morzsa alatt sülve), 2 marék cukor (vagy egyéb édesítő) 1 vaníliarúd kikapart magjai.

A morzsához: 

75 g zabpehely, 150 g finomra darált törökmogyoró (ehelyett simán használhatunk lisztet is, vagy variálhatjuk a liszt és a darált mag arányát), 75 g vaj, 75 g cukor (egyéb édesítő).

Elkészítés:
A rebarbarát feldaraboljuk ujjnyi vastagságúra, az epreket negyedeljük. Hozzáadjuk a cukrot, a kikapart vaníliamagokat és összekeverjük, kivajazott sütőtálba rakjuk. (opcionálisan keverhetünk hozzá egy evőkanálnyi étkezési keményítőt, akkor jobban besűrűsödik a gyümölcsök által eresztett lé) A morzsához összedolgozzuk a vajat, a darált mogyorót, a cukrot és a zabpelyhet majd rászórjuk az egészet (az a jó, ha jó morzsás és nem tapad össze) a gyümölcsre. 175°-ra előmelegítjük a sütőt, kb. 30 percig sütjük.

A kamillafagylalthoz:

5 dl zsíros tej, 2 dl tejszín, 6 tojássárgája, 3 ek. cukor (egyéb édesítő), 1 csésze szárított kamilla

Elkészítés:

A kamillát keverjük össze a tejjel, tejszínnel, forraljuk fel, majd hagyjuk legalább 1 órán át ázni. Szűrjük le, habosítsuk fel a sárgákat a cukorral, keverjük össze a kamillás tejjel és főzzük fel. (amint sűrűsödik azonnal elzárjuk, hideg vízbe rakjuk, nehogy összekapja a tojást) Ha jól lehűtöttük, irány a fagyigép, vagy a fagyasztó.