Zabos szódakenyér mazsolával és dióval

 

Igazából nem nagyon eszünk kenyeret, vagy kenyérféléket, de néha jól esik. Nagy kedvencem, a diós-mazsolás és néha rákattanok. Ilyenkor az a legjobb, ha szimplán dió és mazsola nassolásával el tudom űzni ezt a kívánalmat, de ennek a módszernek a sikeres kimenetele mindig kétes. :) Így volt ez most is. Én gyakorlatilag 2 éve már szinte mindent zablisztből készítek - oké, karácsony környékén volt kb. bűnözés, ami a fehérlisztet illeti és jaaa, húsvétkor a kalács.... na be is fogom a szám -, eddig bármibe fogtam, mindennel működött. Ez nem zabpehelyliszt, hanem zabliszt. A szódakenyérbe meg nem kell élesztő, nem kell megkelnie, így biztos voltam benne, hogy a szódabikarbóna és a sütőpor varázsol majd nekem igazi kenyeret a zabból is. Hát így lett. Tök egyszerű, villámgyors, gyakorlatilag a kigondolástól - ha minden alapanyag van otthon hozzá - egy óra alatt elkészül.

Hozzávalók:
350 g tk. zabliszt, 50 g zabpehely, 100 g durvára vágott dió, 100 g mazsola, 300 ml író, 1 tk. szódabikarbóna, 1 kis tojás, 1 tk. méz/cukor, 1 tk. só, 1 tk. sütőpor

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat keverjük össze, majd adjuk hozzájuk a tojással elkevert írót. Gyúrjuk össze (nem kell sokáig, ha összeállt már jó is), lisztezett felületen formázzuk cipóvá, vágjuk be éles késsel keresztben a tetejét, rakjuk sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőtálba és süssük 200 °C-os sütőben 50 percet. Ennyi!

Én kecskesajtot kentem rá első körben, majd csurgattam rá kis keserű narancsmézet (ezt Szardíniáról hoztam), ma reggel pedig egy vékonyka szelet sonkával ettem.