Savanyított medvehagyma. Bimbó.

Igen, jól olvassátok, hogy itt nem a levélnek, hanem a bimbónak, a virágnak és a virágszárnak van szerepe. Többször belefutottam már ebbe a történetbe, ráadásul a Noma fermentálós könyvében is említik az úgynevezett "medvehagyma caprit" és nagyon kíváncsi lettem rá. Minden évben kijárunk medvehagymázni a Bakonyba, mindig találni olyan, egyáltalán nem frekventált és felkapott kirándulóhelyeket, ahol erdőt lehet járni és medvehagymát lehet szedni. Mivel per pillanat munkával nem nagyon vagyok ellátva, így sok mindenre volt időm, amit az elmúlt években csak halogattam.

És hogy milyen íze van? Tényleg totál olyan, mint a kapribogyó! Egészen meglepő volt kettéharapni az elsőt, a másodikat és a harmadikat... talán a tizediket is, mert hagymás ízre számítasz, közben már az illatában is jön a kapribogyó. Aki azt szereti, próbálja ki! Bár már erősen virágzik a medvehagyma, az árnyékos részeken még bőségesen akad bimbóból is. Csak úgy mint a leveleknél, egy tőről csak 1-2 bimbót szakítsunk. A virága pedig csodálatos salátákra, tésztára, pitékre... :)

Hozzávalók: (2,5 dl-es üveghez)

• annyi medvehagyma bimbó, amennyi megtölti az üveged
• 1 dl ecet (én almaecetet javaslok)
• 1,5 dl víz
• 100 g cukor
• 50 g só
• zöld kardamom
• koriandermag
• egész bors

Elkészítés:

• A hozzávalókat, leszámítva a bimbókat forraljuk össze.
• A bimbókat felhasználhatjuk szárával együtt, vagy azoktól megszabadítva (a medvehagyma virága, bimbója, levele, magjai, szára is ehető). Mossuk meg, majd tegyük a kiforralt üvegbe és öntsük fel az ecetes lével.
• Zárjuk le az üveget és rakjuk sötét helyre. 3 nap érlelés után már fogyasztható. Tökéletes halakhoz, salátába, szószokba... :)

Forrás.